Vaddisznó

A vaddisznó vadon élő, emlős és mindenevő állat. Elterjedési területe szinte egész Európát, Észak-Afrikát és Ázsia nagy részét lefedi, egészen Indonéziáig. Romániában az élőhelyei az egész országot átszövik: a Duna-deltától és ártéri területektől egészen a Kárpátok sűrű erdőségeiig. A vaddisznó a házisertés őse, a Suidae családba tartozik, tudományos neve Sus scrofa attila. Erdélyben glykánként is ismert, máshol vadsertésnek hívják. Az erős hímeket kanoknak, a kicsinyeiket pedig malacoknak vagy süldőknek nevezik

Bár a klasszikus természetversekben ritkán jelenik meg, a vadásztörténetek kedvelt szereplője, ahol gyakran „félelmetes vadállatként” említik, a fékezhetetlen erő, a vadság és az erőszak szimbólumaként. A vaddisznó legfejlettebb érzékszerve a szaglás, amellyel felismeri fajtársait és az esetleges veszélyeket. Mindenevő, de főként növényi eredetű táplálékot fogyaszt, különösen makkot és bükkmakkot. Ezen kívül szereti a páfrányféléket. Ha nem talál elegendő erdei táplálékot, mezőgazdasági növényeket is fogyaszt, károkat okozva ezzel. Állati eredetű táplálékai közé tartoznak a rágcsálók (például cickányok) és a káros rovarok.